Tisztelt Hölgyeim, Tisztelt Uraim
Kedves Választópolgárok!

 

Közeleg az őszi önkormányzati választás ideje, ezért zavarom nyári vakációját jelentkezésemmel. Újra, immáron hatodszor ajánlom fel szolgálatomat körzetünk képviseletére. A rendszerváltás politikai viharai sodortak a képviselőségbe és az azt követő évek alatt sikerült kitanulni ennek a munkának minden csínját-bínját. Az elmúlt évek tapasztalatai meggyőztek arról, hogy bármennyire is jól végzi egy képviselő a munkáját, csodákra nem képes és minden kezdeményezését csak a várospolitika szellemébe, a képviselőtársainak támogatásával lehet sikerre vinni. A várost szerves egészként kell kezelni, amelynek egy élő része a saját lakóhely, amely azonban önálló életre nem lenne képes.

 

Miért jelöl újra a Gödöllői Lokálpatrióta Klub és miért élek a jelöltséggel?

 

Az első kérdésre Gémesi György adta meg a választ azzal, hogy bízik bennem, a munkámban és a város érdekében elért eredményeimben.

 

A másodikra a rövid válasz: megszerettem, személyesen megismertem a körzetemben lakókat és boldoggá tesz, ha tehetek értük és együtt örülhetek velük a sikereiknek.

 

A hosszú válasz: hiszek az olyan fogalmakban, mint jóság, szolidaritás, hit, igazságosság, tiszta erkölcs, önzetlen áldozatvállalás a közösségért. És nem hiszek a pártpolitika, a pártok uralmának mindenhatóságában!

 

A kissé hosszúra sikeredett bevezető után bemutatkoznék azoknak, akikkel még személyesen nem ismerjük egymást. Halász Levente, 56 éves mérnök-tanár vagyok, Aszódon a Petőfi Sándor Gimnázium és Szakközépiskola pedagógusaként próbálom a jövő generáció számára nemcsak a műszaki ismereteket megtanítani, hanem a világképüket- és világszemléletüket is formálni. Pedagógusi ars poeticám, melyet néhai latin tanárom – egykori premontrei szerzetes – oltott belém: „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk!”

 

Őseim dolgos, kisbirtokosok voltak, akiknek a család és a hit volt az éltetőjük. Apai ágon Szabolcs-Szatmár, anyai ágon pedig az erdélyi Bihar megyéből és a hajdúságból származom.

 

Szüleim pedagógusok voltak, akik 1961-ben telepedtek le Gödöllőn. Az Alvégben éltünk, az Alvégi iskolába jártam. Édesanyám is itt tanított. A körzetünkben sokan elmondhatják, hogy tőle tanulták a betűvetést. A gimnáziumi osztályfőnököm, Barthos Zoltánné Gémesi Gabriella volt, aki emberségével, becsületességével és tisztaságával nagy hatással volt személyiségemre. Egyetemi tanulmányaimat a gödöllői Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán végeztem. Mai napig hálás vagyok az ott tanító professzoraimnak, tanáraimnak a szakmai tudásomért és a gyakorlatias gondolkodásomért.

 

Az életemet teljesen kitölti a család, a város és a diákjaim. Feleségem, a Forrás családsegítőjeként sok idős, beteg, egyedülálló számára jelenti a segítséget a hétköznapokban és az emberi kapcsolatot.  Idén ünnepeltük harmincadik házassági évfordulónkat. A három gyerekünk közül Lilla most szerzett angol – kommunikáció szakos diplomát Levente fiam jövőre végez az ELTE geográfus – területfejlesztő szakán, Adél pedig második évét járja a turizmus-vendéglátás szakon.

A körzet jövőjével, fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseimet egy költői képpel próbálom ismertetni: Azon dolgozom, hogy körzetünk Gödöllőnek, mint ökovárosnak egyik tartalmában meghatározó, lelkiségében meghitt oázisa legyen, ahol a sietős, zajos hétköznapok után a természet pihentető hangjai, madárfütty, lombsusogás, vízcsobbanás és boldog gyerekzsivaj hallatszik.

 

Kérek minden itt lakót, hogy segítse ennek az elképzelésnek a megvalósítását ötleteivel, munkájával, anyagi és szellemi segítségnyújtásával!